Fikciós újév
Az év didergősen induló utolsó napján a második kávé után ügyesen elvetettem az év értékelésének ilyenkor nagyon is csábító gondolatát. Két okból is elvetettem: egyrészt úgyis mindig kifelejtek egy csomó dolgot, hiába voltak fordulópontok, másrészt azt hiszem, ez a nap nem fontosabb, mint az év bármely másik napja; ugyanúgy lehet szeretni és gyűlölni, jól és rosszul érezni magunkat, mint egyébként. Jó, mondjuk más napokon ehhez kevesebb a flitter. Persze lehet Szilveszterkor filozofikus az ember, mondjuk én az év legtöbb napján is az vagyok, meg lehet megmondóember, hogy akkor ma igenis bulizni kell, vagy éppen otthon kell maradni, mert a bulik szarok, de valószínűleg tök mindegy. A bulizók buliznak, a kényszeres emberek kényszeresen jó- vagy rosszkedvűek, a szerelmesek szexelnek, a grafománok írnak és így tovább. Ez is egy nap, amikor lehet ünnepelni, ha akar az ember, meg lehet otthon ülni, ha épp nem. Én szeretek Szilveszterkor mulatni, meg szeretek itthon maradni és korán e
