Fikciós újév
Az év didergősen induló utolsó napján a második kávé után ügyesen elvetettem az év értékelésének ilyenkor nagyon is csábító gondolatát. Két okból is elvetettem: egyrészt úgyis mindig kifelejtek egy csomó dolgot, hiába voltak fordulópontok, másrészt azt hiszem, ez a nap nem fontosabb, mint az év bármely másik napja; ugyanúgy lehet szeretni és gyűlölni, jól és rosszul érezni magunkat, mint egyébként. Jó, mondjuk más napokon ehhez kevesebb a flitter.
Persze lehet Szilveszterkor filozofikus az ember, mondjuk én az év legtöbb napján is az vagyok, meg lehet megmondóember, hogy akkor ma igenis bulizni kell, vagy éppen otthon kell maradni, mert a bulik szarok, de valószínűleg tök mindegy. A bulizók buliznak, a kényszeres emberek kényszeresen jó- vagy rosszkedvűek, a szerelmesek szexelnek, a grafománok írnak és így tovább. Ez is egy nap, amikor lehet ünnepelni, ha akar az ember, meg lehet otthon ülni, ha épp nem.
Én szeretek Szilveszterkor mulatni, meg szeretek itthon maradni és korán elaludni. Kényszert semmire sem érzek az utóbbi években, kifejezetten jó, hogy azt tehetem, ami jólesik, meg ami adódik. Ma például itthoni szilveszter adódott, aminek örülök, mert jólesik itthon heverni pizsamagatyában, és jólesik Trónok Harcát nézni, meg olvasgatni. Nem egy sztenderd szilveszteri elfoglaltság, tudom, még pezsgőt sem vettem, kis üvegest idén nem láttam, egy naggyal meg mi a fenét kezdenék egyedül? Mondjuk egy dolog tuti hiányozni fog: a pogácsa.
Más nincs, kellene kívánni még valamit a jövő évre, de már nem tudom, mit lehetne, vagyis éppen túl sokat is szeretnék, nem magamnak, nem egy-egy embernek, hanem mindannyiunknak: békét és szeretetet, megértést, az önkény végét, a szellem napvilágát, meg azt, hogy ne fulladjunk bele a saját szemetünkbe, hogy legyen még idő visszafordítani mindazt, amit elrontottunk ezen a szegény bolygón. Fikciós boldogújév. Legyen ez most a csodálat éve.
Kedves Kollegina! Mikor telik már le a hosszú hallgatás ideje? A "már" nem a türelmetlenséget jelzi, hanem az aggodalmat.
VálaszTörlés