York napsütése

Előző munkaadóm rosszindulata végül, akaratával épp ellenkezőleg, ezt a szombatot tündöklő napsütéssé változtatta. Na jó, a napsütést átvitten értsük, odakint ugyanis szürkeség van, csak idebent süt a lélek napja ezen az ajándékszombaton. A történet hosszú, legyen elég ebből annyi, hogy végül megmaradt szabadságomból, emberségem megtartásával, csak egy napot tudtam most kivenni, csak erre az egyetlen napra tudtam kivonni magam az iskolai életből úgy, hogy ezzel ne tegyek többletterhet a munkatársaim amúgy is túlterhelt vállára. 

Az elmúlt napok túl szomorúra és stresszesre sikerültek, most mérhetetlen béke itthon maradni, kiszabadulni az iskola gondolati kényszerpályái alól, ráadásul úgy, hogy nem arról szól a teljes hétvégém, hogy takarítok és mosok, meg anyám őrültségeit hallgatom, aki tegnap felhívott, és olyan ostobaságokat mondott a telefonba, hogy néhány pillanatig komolyan mérlegeltem az emigrációt. 

Más nincs, közeledik a szépkarácsonyünnepe, minden boltban dühösek és stresszesek az emberek, még kaját venni is külön kaland. Ezer szerencse, hogy igazából nincs pénzem ajándékokra, így a belvárosi őrjöngést nyugodtan hagyom ki. (Mondjuk B.-nek vennék egy sapkát végre, de ezt még átgondolom.)

Érdekes, hogy bennem milyen nagy nyugalom van, miközben odakint annyi törvénysértés, gyűlölet, és gonoszság van, hogy már a gondolattól is felfordul a gyomrom. Talán önkéntelenül is bölcs ember lettem vagy mi, mert csodálatos barátok vannak körülöttem: minden velük töltött perc gyógyító erővel bír. Karácsony előtt annyi találkozással telt meg a naptáram, hogy az már most látszik, aligha jut időm tipp-top állapotra takarítani a lakást, de ha van valami, aminél nagyobb örömet el sem tudok képzelni, az pont ez. Csodálatos érzés, hogy nem kell tökéletesnek lenni, nem kell megfelelni senkinek, csak örülni kell. Ez elég nyálasan hangzik, de közben meg tök egyszerű az egész.

Idén nem csinálok se nagy ügyet, se lelkiismereti kérdést az ajándékokból, meg a főzésből-sütésből, de még a munkából sem. Úgyis mindenki teljesen meg van hülyülve, és kényszeresen mindenféle baromságot akar belezsúfolni a napokba. Én csak a létet akarom, de csak szép lassan, hogy legyen idő átgondolni. Ne múljon olyan gyorsan el az élet.