Humanistáknak


Ez után a sírós hét után (a Mindenható alaposan elfoglalta magát a számolással) nem gondoltam, hogy eljön az a pillanat, amikor egyszerű nyugalommal nézek magam köré, aztán mégis így lett. Karácsonyi csoda vagy mi. 
Amikor ma reggel ijedt fejfájással ébredtem öt óra alvás után, hogy elinduljak a piacra TSB-vel, ahol nagy volt a tömeg és a türelmetlenség, még nem számítottam erre. Bár az elmúlt négy estét szigorúan barátok társaságában töltöttem, a találkozások gyógyító ereje mégis később, a zöldséges standok és a tülekedő vásárlók közt ért el. Azt hiszem, addigra fáradtam el annyira, hogy a szervezetem végre vésztartalékra kapcsolt, így aztán valahol a füstölt porc és a krumplihalmok közt, megmagyarázhatatlanul persze,  minden egyszerű lett és jó, én pedig megörültem annak, hogy élek. 
Nagyon sokat kivett belőlem a munka az elmúlt néhány hónapban, és mivel még tegnap is dolgoztam,  az ünnepi készülődésre most nekem is csak annyi idő jut, mint más dolgozó nőnek (jó, szegény kereskedelemben dolgozóknak és ápolóknak sajnos ennek a töredéke sem), de arra jutottam, nem is baj, így legalább nem várom se magamtól, se mástól, hogy idilli képeslapkarácsonyt valósítsunk meg. 
A tökéletesség, azt hiszem, főleg ünnepek idején, abban a legszebb tökéletlenségben rejlik, ami az ember sajátja: a kicsit béna dekorációban, a csálé fában, az odaégett süteményben, a beszakadt csomagolópapírban, az eltört üvegtál felett elsírt könnyekben, meg minden másban, amiből egyértelműen kiderül, ez itt még nem a robotok világa, nem vagyunk mi se hibátlanok, se érzéketlenek, egyszerűen csak nagyon fáradtak vagyunk és nagyon esendők. Egyszerűen csak emberek vagyunk.
Szerintem tehát legyünk mind humanisták idén, meg ha lehet, jövőre is, bár a mindennapokban, amikor az ember valahogy kényszeresen teljesítményorientált,  ezt is nehezebb megcsinálni. Legyen tehát minden jó, de ne úgy, hogy tökéletes, hanem pont úgy, hogy nem az. Akkor most ennek a szellemében indulok elintézni még párezer dolgot. Boldog és tökéletlen ünnepet kívánok.


Megjegyzések

  1. kár hangsúlyozni, hiszen soha semmi se tökéletes! :) (án már nem is törelszem rá:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések