Gazdagság

Milyen szép és lélekgyógyító sokat aludni, és milyen csodálatos, ha az embert nem ébreszti a gonosz óra/telefon. Nem csoda, hogy Lénárd is az élet egyik leggonoszabb megrontójának az órát tartotta. („Az óra annak a kalapácsnak a származéka, amely a gályaraboknak verte a taktust. Kalapáccsal kell szétzúzni. Csak ott van szabadság, ahol nincs óra.”)
Most úgy élek, mint egy dél-amerikai Lénárd idejében. Lassan reggelizek, néha percekig csak bámulok magam elé, és hagyom, hogy a szorongásaimat az idő, mint szerető ruháján a gombokat kedvese, lassan oldja. Bámulni a patakot csendben, és arra gondolni, az idő eltakarít utánunk mindent (vagy majdnem mindent), megnyugtat.
Akkor érzi magát az ember a leggazdagabbnak, ha az idejét nem szorítja satuba a kötelesség, ha akkor és olyan tempóban teheti a dolgát, ahogyan azt ő maga megkívánja: a szellem saját tempóban alkothat, a test akkor ehet és alhat, amikor erre szüksége van, a lélek pedig szabadon, korlátok nélkül kirándulhat.
Szeretem, amikor van időm gazdagnak lenni.