Fekete és fehér

Lehet, hogy hiába vettem ki a sok könyvet a könyvtárból, mert inkább a Gyűrűk urát olvasom újra ebben a harcos, sötét és nyugtalan világban. 

Tegnap, éljenazadvent, sikerült összeszólalkoznom anyámmal a tüntetések miatt. Bigott orbánista, és lelkes rettegő, az észérvek úgy pattannak le róla, hogy egy pillanatra sem inog meg, nem tájékozódik. Annyi józan gondolat azért szerencsére maradt még benne, hogy azt javasolta, ezentúl csak az időjárásról beszéljünk. Család angol módra.

Érdekes amúgy, hogy egész Európa lázad, tüntetések vannak elég sok helyen, más az indok, de mintha megelégelték volna az emberek, hogy hülyének nézik őket a vezetőik. Elég sok elemzést elolvastam az itthoni helyzetről, mert tényleg meglepett, hogy a kormány a tömeg láttán nem visszakozott, de most már lassan értem, hogy egy populista csak akkor tesz ilyet, ha nagyon szorítja a cipő. Orbánt pedig szorítja, na nem a kényelmesre taposott, acélbetétes itthoni bakancsa, hanem a nemzetközi csizmácska. Most már tényleg csak az a kérdés, lövet-e. Szívesen mondanám, hogy nem, de hiába hidegvérű despota, a paranoiás, sarokba szorított állat végül harap. 

Más nincs. A Karácsony mellé idén forralt bor helyett forradalom jut az elcsigázott, kizsigerelt emberiségnek. Ez alapvetően nem baj, csak ne az nyerjen, aki a sötét bábuval játszik.