Határ idő


Siklunk észrevétlen egy újabb év vége felé, a tennivalók, mint valami végtelenbe futó korcsolyapálya, és nincs palánk, amibe kapaszkodva lassítani lehetne. Eszembe jutott a ködös és hideg reggelről (mármint azt gondolom, az vár odakint), Szöllősi könyvében az a jelenet, amikor Simon Péter a befagyott tavon igyekszik átkelni. Vajon olyan-e a halál, mint amit a könyvben olvastam, egyszer csak a térdünk magasságában csontig hatol a jeges víz, és csodálkozva állunk, hogy nahát, a vastagnak hitt jég beszakadt...
Ami a tennivalókat illeti, a januárt tervezgetem, a Karácsony máris csak futó kalandnak tűnik, egy kellemes, de kockázatmentes liaison, és tényleg nem tudom, hova tűntek a hónapok szeptember óta. A korcsolyapálya visszafelé is ködbe burkolózik.
Mindeközben igyekszem meditációs gyakorlatként felfogni az újabb és újabb határidőket és feladatokat. Mondjuk cölöpök ebben a befagyott tóban. Állok egy lábon a cölöp tetején egy darabig, aztán továbbsiklok a befagyott víztükrön a következő cölöpig. Isten felülről biztosan el tudja olvasni, miféle szavakat rajzolnak ki ezek az útvonalak.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések