Fehér napok

Vasmarokkal szorította a fejemet a gond ébredéskor, ráadásul hajnalban egy szövevényes és nyomasztó álom is meglátogatott, úgyhogy kénytelen voltam jéghideg vizet kortyolgatva merengeni a konyhában vagy fél órát, mire emberi formám lett, és engedett a sok görcs. Migrénszezon van, látom a suliban is, ide-oda ájulnak a migrénes gyerekek a fejfájástól. Elég sokan vannak.

De most már jó, élvezem a vasárnap reggeli finom kávét. Advent lett, itt motoznak az angyalok a Földön, és hamarosan Hanuka is lesz: fény a világban. Nem mindenhol, ez igaz, eluralkodott a sötétség körülöttünk, sok helyen nem ünneplik a szeretetet, az egyszerű csodát, valami mást ünnepelnek, aktuális, csillogó bálványokat, pénzt, de az is igaz, mindenki kedve szerint dönt, és mindig adott a lehetőség, mindig lehet a jó felé fordulni.

Nálunk egyszerű Karácsony lesz, örülök a csendes pihenésnek, meg az együttléteknek is. Még anyámmal is jó lesz, pedig ő se nem csendes, se nem pihentető, viszont maholnap hetvenhét éves. Ezen a héten jöttem rá, milyen nagyon öreg lett. Nagyon aktív, jön-megy, az embernek fel sem tűnik, hogy eljárt felette az idő, csak amikor odafigyel arra, miket mesél. A történeteket a régmúltból kristálytisztán, a tegnapokat zavarosan, összefüggéstelenül. És persze mindig ugyanazt, unalomig ismételve, mert ez ad biztonságot eligazodni az időben, amikor a jelenben már nem történnek nagyszabású dolgok, a figyelem a múltra összpontosul. Remélem, amikor majd megöregszem, és idegesítő leszek, akkor az én történeteimet is meghallgatja valaki.

Bár hó nincs, fehér napok jönnek.