December

Hirtelen lett sötét, hideg és december. Barátkozom még a kinti világgal, ami egyelőre cseppet sem szép, nélkülözi a december szokásos látványelemeit, pedig attól az embernek mindig egy kicsit megbocsátóbb lesz a hangulata. Próbálom elképzelni, hogy hamarosan Karácsony, de nem megy könnyen. Muszáj lesz vennem gyertyákat vagy mécseseket itthonra, hogy egy kis melegséget csempésszek a mindennapokba. Főleg, hogy holnap advent első vasárnapja, és azt hiszem, még adventi gyertyáim sincsenek. Meg elképzelésem se, milyen is legyen idén az adventi koszorú. Azért igyekszem legalább önmagamon belül békét teremteni. 

A mai szombatot viszont a békés hangulat ellenére munkával töltöm. Nem tudom, kinek volt az a csodálatos ötlete, hogy az ünnepi szombatokat dolgozzák le az iskolákban, de nem szeretnék vele barátkozni. Szerintem ennek az égvilágon semmi értelme nincs. Mondjuk az iskolákkal kapcsolatos döntéseknek amúgy se.

Már egy hónapja próbálom kideríteni, mi a helyzet a szabadságommal, de eddig még nem sikerült. Pedig jó lenne, ha lenne a kezemben valami állásfoglalás ezzel kapcsolatban a sulim fenntartójától, hiszen csak ezzel tudok a régihez fordulni. Nem vagyok egy filléreskedő ember, de nem akarom azt se, hogy mindig én legyek a sor végén, akinek ráér kifizetni azt, ami jár. És amellett, hogy jól jönne a pénz, leginkább mégis azért szeretném végigvinni az egészet, mert annak idején a törvényes hatvan napnál is később engedtek el, pedig ha tudom, hogy van még tíz nap szabadságom, akkor simán kiveszem. Emiatt is, meg a fordítói díj miatti kálváriával kapcsolatban is kezdem úgy érezni, sokkal jobban járnék, ha lennének nehézfiú ismerőseim, akik az asztalra csapnának. De nincsenek.

Más nincs. Munka van.