Csak a színe

Ma van az egyetemes emberi jogok világnapja. Ezen a szép napon sajnos sok aggályos dolog juthat eszünkbe: hol van az egyetemesség, van-e még emberség, és ki, milyen jogokat gyakorolhat mindabból, amit ma 70 évvel ezelőtt az ENSZ elfogadott. és vajon miért lehetséges, hogy ezek a jogok nem mindenki számára adottak. Nem hogy a világ messze, sötét csücskében, hanem itt, a mi hazánkban sem.

Más. Fényes és puha volt a hétvége, baráti ölelésekkel és beszélgetéssel töltöttem az időt, ez az igazi advent, a szeretet maga. Bár kevés időnk jut egymásra BH-val, kicsi végtelenek csak, ez semmit sem von le az együtt töltött időből. És mennyi kedves barát él Budapesten... ilyenkor elgondolkodom, hátha tudnék ott élni. Mármint elméletben, a gyakorlathoz egy lottó ötös kellene minimum.

Mindenesetre jó volt kiszakadni a szürke napokból egy kis időre, még akkor is, ha ma folytatjuk a menetelést a szürkeségben. Takony, novemberi idő lett megint, sötétszürke, nyálkás minden. Ezer szerencse, hogy vettem egy piros pulóvert. Ha felveszem, megpezsdül a vér az ereimben.