Végtelen


Végtelennek tűnnek a napok mostanában, és pont így is érzem magam; végtelenül fáradtnak. Biztos köze van ennek az időjáráshoz is, ehhez az itt rekedt mozdulatlan meleghez, meg sok minden máshoz is: a rengeteg óráhozk, ahhoz, hogy hiába végzek el egy szerződésben vállalt feladatot időre és jól, ez nem jelenti azt, hogy a munkadíjam ki is fizetik, és persze ahhoz is, hogy mindezt, és még sok egyéb törvénytelenséget, etikátlanságot úgy lehet elkövetni, hogy meg sem fordul senkinek a fejében, ez mennyire nehéz helyzetbe hozza a másik embert, a gyerekeit ésatöbbi. Persze, ha úgy van családok éve, ahogy ebben az országban van, ha a hatalom is megengedhet magának bármit, akkor miért törődne bárki a másik emberrel? Micsoda világ az, ahol szemrebbenés nélkül lehet valaki tisztességtelen? Hát ilyen.
Más. A derékfájásom miatt minden reggel tornázom. Már kezdem megszokni, hála istennek, a korán kelést, meg a nemalvást megint. Közben pedig mindig nevetek egy kicsit ezeken a hangzatos elnevezéseken, hogy McKenzie torna, ami gyakorlatilag a bundzsangászana. Nem baj, a lényeg az, hogy sokat használ. Most már majdnem tudok rendesen járni, és a fájdalom sem elviselhetetlen, már csak valahogy meg kellene oldanom, hogy fel tudjam rakni a kineziológiai tapaszt a hátamra. Az egyedüllétnek vannak komoly hátrányai.
Más nincs, még két munkanap, aztán, esküszöm, délig fogok aludni. (Nem.)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések