Túl késő

Egészen meglepő dolog, hogy a sok túl meleg nap után minden átmenet nélkül betoppanó hideg milyen jól tud esni. Tegnap boltba menet már havazott is kicsit, és hirtelen tényleg november lett. Mint egy kamasz, aki észhez tér. Mondjuk az is lehet, hogy mostantól meg átesik a ló túlsó oldalára, és nagyon felnőtt lesz. Winter is coming.

Előástam a télikabátokat, és naná, hogy nem találom a kesztyűimet, illetve mindkét párnak csak a felét, szóval ezer szerencse, hogy Ristjanától tavaly ujjatlan kézmelegítőt kaptam, meg sapkát-sálat. Hálás szívvel gondolok rá ma reggel is. Az öröm másik tárgya, hogy még rám jön a télikabátom, ami már akkor szűk volt, amikor az exem vette nekem. Nyilván motivációs szándékkal rendelt egy mérettel kisebbet, de ezek szerint nem híztam sokat azóta. Sajnos nem is fogytam, pedig szeretném magam kicsit kevésbé passzentosan érezni magam benne, de talán majd most. Pár napja ugyanis az a fixa ideám, hogy cukorbeteg vagyok. Remélem, tévedek.

Más nincs, minden hétfőn nagy tervekkel indulok neki a hétnek, aztán a megvalósítás már nem olyan sikeres. Hova tűnik el az idő? Szigorúbb rend szerint kell élnem, mert a végén mindenhez túl késő lesz. These are the days in our life when we will fall just so we can rise.