Szürkület

Úgy találom, hasznos dolog a természettudományos műveltség, hiszen rengeteg praktikus dologban eligazít, úgy is mint a vérzés elállításának módjai, a fertőtlenítés szükségessége ésatöbbi. Most nem kell vészhelyzetre gondolni, elég, ha nem gondoljuk végig a késélezési technikánkat, amikor elégedetten végigsimítunk a kés oldalán. 

Mindenféle műveltség fontos, hiszen előre nem tudjuk megmondani, mire lesz majd szükségünk egyszer, szóval minél szerteágazóbb tudáselemekkel bírunk, annál nagyobb a valószínűsége az életbenmaradásnak. Ezt nyilván nem én találtam ki, csak olvasok. A műveltség fontos záloga az olvasás ugyanis. A másik fontos záloga, szerintem legalábbis, az írás, és majd egyszer írok arról, amikor ezt jól végiggondoltam, hogy miért fontos ez a két dolog. 

Tegnap erőt vettem magamon, és kijavítottam egy rakás dolgozatot, ma pedig folytatom egy másik rakással. Most főleg fogalmazásokat olvasok, de sokszor csodálkozom azon, mennyire nem szövegszerű, nem logikusan felépített, kaotikus szövegeket látok. Csak néha akad egy-egy meglepetés, azoknak mindig örülök. És nem, nem az a bajom, hogy nem tud elég jól angolul, hanem az, hogy nincs birtokában a nyelvnek, és emiatt gondolkodni sem tud, meg vissza. Egy önmaga farkába harapó kígyó ez.

Más. Rettentő álmos vagyok, és a testem minden reggel arra figyelmeztet, hogy közeleg a tél: jó volna, ha nem kellene felkelnem, ellenben valaki csinálna nekem egy teát, sütne egy kis kalácsot (ez a kalács gyerekkori beakadás), és hagyna egész nap olvasni. Főleg meseszerű regényeket most éppen, semmi realitást, köszönöm, azt élem, inkább harcos, de jóavége sztorikat, mint a Gyűrűk ura, meg az Éhezők viadala. Azt hiszem, már csak 51 nap van Karácsonyig. Kár, hogy 200 napnyi munka.

Más nincs. A telefonomra, elirigyelve a barátaim aktív életmódját, telepítettem egy lépésszámlálót. Ma reggel, egy nap után, azt írta ki, kényszerített elállás. Újraindítottam. Nem tudom, van-e értelme. Nem tudom, van-e bárminek is értelme, de azért valahogy mégis szeretettel csinálom ezt az élet nevű, hagyományos időtöltést. Még így a szürkületben is.