Szabadnap

A hétvége, mint tűnő vonzalom suhant át rajtam. Már épp beleszerettem volna, de már el is tűnt. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, mennyire ártalmas ez az ostoba szombati munkanap. Tudom, sokan dolgoznak egyébként szombaton, sőt vasárnap is, de a heti két pihenőnap akkor is járna, nem havi átlagban, hanem tényleg hetente. 

Nyilván öregszem, velem ez a baj, de az iskolásoknak, óvodásoknak tényleg létszükséglet volna a rendszeres pihenés. Most megint eszembe jutott a tegnapelőtti film, amikor a kisgyerekek nem akarnak felkelni hajnalban, és az anya azt mondja nekik, holnap szombat van, majd holnap lehet pihenni. Milyen ostoba, hülye világ az, ahol a gyerekeket ki kell parancsolni az ágyból minden kedvetlen és hideg reggelen. (Ma B szülői nappal itthon maradt. Sok gyereknek a szombatot igazolták a szülők: hála istennek az emberek igyekeznek könnyíteni a gyerek sorsán.) 

Ha rajtam múlna egyébként, senki sem dolgozna hétvégén, csak szegény egészségügyesek, meg a rendőrök, tűzoltók. Csodálatosan szép volna szerintem, bár az is lehet, hogy a hétvégi pótlékokból élők ennek nem örülnének. Félreértés ne essék, naiv nem vagyok, én is sokat dolgozom, D minden nap, E pedig éjszakás műszakokat tol Angliában már egy éve. Csak legalább a gyerekeknek lehetne egy picit könnyebb. Nekik járna a szabadnap.