Lesz hó

Az a nagy hír, hogy nagyjából három év után tegnap ismét beiratkoztam egy könyvtárba. Erre tulajdonképpen nincs szükségem, a kiadóknak és a barátaimnak hála rengeteg könyvhöz hozzájutok, de többnyire digitális formában. Isten áldja a technikát az e-olvasókért, tényleg hihetetlenül hasznosak meg okosak, de néha olyan jó könyvvel a kézben ágyba bújni. Szóval elkezdett hiányozni a papíralap, és mivel hivatalos ügyekből kifolyólag épp az iskolánk könyvtárában jártam, gyorsan elrendeztem ezt is. Nagyon meglepődtem, mert egyrészt nem kellett fizetnem semmit, másrészt meg mivel ez a könyvtár a városi hálózat része, a többi könyvtárba is érvényes az olvasójegyem. Nem tehetek róla, melegség tölti el a szívem, valahányszor könyvtárakra gondolok.

Más. Az idilli álomképek és belső kert ellenoldalán viszont ki sem látszom a munkából sajnos. Nem nagyon értem, mintha még mindig szeptember lenne: egyik feladat érkezik a másik után. Tegnap nyolc órám volt zsinórban, ma kilencedik órával végzek, bár legalább lesz lyukas órám is. Utána fogadóórára megyek. Nem tudom, én öregedtem-e meg, de nekem már nincs ennyi energiám. Lassabb tempóra volna szükségem, meg egy kényelmes, füles fotelre. Ha egyszer valami csoda folytán megint lesz lakásom, biztosan szerzek egyet valahonnan. 

Más nincs, hiányoznak a barátaim, és bár helyesek az új kollégák, kicsit úgy érzem magam, mint aki hónapokra elutazott. Ráadásul BH is nagyon hiányzik, de majd csak lesz hó, és lesz december is egyszer végre. És akkor azért jó lesz.