Fél

Nagyon régen, valamikor nyár elején voltam beteg utoljára, és bár már novembert írunk, nem esik jól ez a belém költözött kóbor vírus. Pár napig azt hittem, csak a hőhullámok miatt csordogál a hátamon az izzadság, de ma reggelre rájöttem, az ehhez kapcsolódó tüneteggyüttes inkább vírusfertőzésre utal. Veszélyes szakma a tanáré.
Most szívesen aludnék tovább, hevernék egy takaró alatt egész nap, de sajnos nem tehetem. És csak félig-meddig a hivatástudat munkál bennem, inkább egzisztenciális megfontolásból dolgozom ilyenkor is. És persze remélem, hogy a vidám gyerekzsivaj majd csak kiűzi belőlem a kellemetlen látogatót.
Más. Végre kicsit összeszedte magát az időjárás is, és legalább a novemberi, otthonos ködöt tudja produkálni a meleg mellé. Néha jólesik azt gondolni, hogy a dolgok a megszokott kerékvágásban haladnak, még akkor is, ha ez illúzió. Nem szeretem ezt az új világot, már ami az időjárási és az emberi viszonyokat illeti. (Régen minden jobb volt, de persze nem.)
Más nincs. Remélem, eljutok az iskoláig épségben.