Taigetosz

Hitetlenkedve olvasom néha, mi minden történhet emberekkel, de közben nagyon is jól tudom, hogy minden megtörténhet, és ami megtörténhet, az meg is történik. A hajléktalanokat érintő törvények embertelenségének ellenpontjaként sok emberi történetet is lehetett olvasni az interneten az elmúlt napokban. Az is jogos észrevétel persze, hogy ha valaki nem írja oda, kiről szól a történet, akár kitalált is lehet. 

Az jutott eszembe, hogy az én történetem is tanulságos lehet, bár én nem vagyok hajléktalan, nagyon sokon nem múlott pár éve, hogy azzá váljak, és tulajdonképpen ma sem múlik túl sok dolgon, elég volna hozzá valami tartós betegség. Amikor pár éve egyik napról a másikra elköltöztem a volt férjemtől a két gyerekkel, nem volt hova mennem, nem volt egy vasam sem, sőt, a közös bankszámla soknullás mínusszal futott. Anyám befogadott ugyan, de tulajdonképpen nem volt nála hely, a gyerekek nem tudtak hol tanulni, ágy sem volt nála hirtelen hárommal több, és pénze sem volt, amiből el tudott volna minket tartani.

Ha nincsenek barátaim, akik kölcsönadnak, akik költöztetnek, akik törődnek velem, ha nincs egy jó szándékú lány, aki fillérekért kiadja nekem a lakását (a mai napig), ha kevesebb elszántság és keménység van bennem az életben maradásra, akkor most az utcán élek, vagy talán már nem élek. 

Az a helyzet, hogy ma is legfeljebb egy hónapra vagyok a hajléktalanságtól, és attól, hogy bíróság elé állíthassanak azért, mert nincs fedél a fejem felett, hiszen az elmúlt években élni sikerült (adósságot törleszteni, számlákat és lakbért fizetni, gyerekeket eltartani, ruházkodni stb.), biztonsági tartalékot felhalmozni nem. Persze nem vagyok veszélyben, mert vannak barátaim, mert egészséges vagyok, mert iskolázott vagyok, és mert nem vagyok mentális beteg.  De ez pontosan ezen múlik az én esetemben. És valószínűleg pontosan ennyin múlott sok olyan ember esetében is, akik ma az utcán élnek. Nem mondom, hogy minden esetben, de az is biztos, hogy ma Magyarországon nincs jól működő szociális védőháló. Aki védve van, az az, akinek vannak barátai, szerettei, aki iskolázott, és aki nem beteg. Mert Taigetosz van.