Posthuman

Zavaros álmom volt, amiből semmire sem emlékszem, az elmém ébredés után azonnal törölt minden bitnyi információt, ne zökkenjen ki a nap örömtelisége egy disztópikus világkatasztrófa látomása miatt. De amilyen gyors reagálású az elmém, olyan lassú a gyomrom: a világégés gyomortájon kitartóbb nyomokat hagyott.

Hogy a katasztrófa előérzetéhez van-e köze annak, hogy tegnap egy volt tanítványomnak szakdolgozati konzultációt tartottam, azt nem tudom. Egyébként is fura az egész, én csak egy középiskolai tanár vagyok, mi közöm nekem a kiborgidentitáshoz meg a filmszakhoz, de hát persze a tanár általában pont olyan, nem mondom, hogy hülye, hanem hogy kedves, aki ahol tud, segít. Segítő szakma a miénk tényleg.

Amúgy a téma érdekes, mi lesz az ember után, ki a posthuman ember, milyen identitással bírnak majd a világ változásai miatt felturbózott (ellenállóbb tulajdonságokkal mesterségesen felruházott) egyedek. Ember lesz-e a posthuman, vagy egy új faj? Hogyan illeszkedik be majd ez ez új identitás az egyéb, már meglévő identitások közé? Kivetett, megkülönböztetett kisebbség lesz-e ez az új ember, mint mindenki más, aki más, vagy gyorsabban elfogadjuk őket? Csak kérdéseim vannak, és balsejtelmeim.

Azon is elgondolkodtam egyébként, akarnék-e posthuman lenni... Most azt hiszem, nem, végre megbarátkoztam a testemmel is, ha nem is tökéletes. De nem tudom, mit hoz még a jövő. Majd akkor eldöntöm.