Vénasszonyos


Tulajdonképpen kellemes a napfény reggelente, bár már fáradtabban tápászkodik az égitest is, mint nyáron, és a falak is visszahűlnek viszonylag jól éjszaka. Ha az izzadás nem is, a vénasszonyok nyara kedvemre való, mégiscsak vénasszony volnék magam is ugyebár.
Jó volna persze nem ilyen mocskosul elfáradni estére, mint ahogy mostanában sikerül, meg jók volnának valami lassabb reggelek, és kevesebb tanóra, és jobb volna, ha jobban bírnám a fiatalos tempót, amit az oktatási kormányzat nekem és a kollégáimnak tulajdonít. Lehet, hogy mindenki fejében egy alternatív közoktatási valóság él, és még csak arra sem veszik a fáradtságot, hogy körülnézzenek egy iskolában. Jó, a kórházakban sem néznek körül, meg az utakon se, és nem néznek be a törvény- és döntéshozók egy átlagos hűtőbe sem, hogy a zsákfalvak udvarairól már ne is beszéljünk. Félnek ugyanis, látom ezt kicsiben, ebben a városban, ahol csukott szemmel járnak a város vezetői, hátha akkor nem látják, hogyan rohad szét itt minden.
E. mindjárt visszamegy Angliába, de már most hiányzik. Nehéz megszokni, hogy nem lakunk egy városban/országban, és fogalmam sincs, mihez kezdek majd, ha a két kisebbik is lelép. Közben odakint énekelnek a madarak. Az ember ott van otthon, ahol ébred.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések