Summertime

Ezt is megértük, ma éjjel már az iskoláról álmodtam. Felkészülés a végtelen napokra... Ami ebben mégis jó hír, hogy ehhez az álomhoz nem társult az elmúlt évek iskolai álmaimat kísérő nyomasztó érzés, inkább volt ez egy bizonytalan álom, melyben értekezleteken kellett részt venni, de nem tudtam pontosan, mi fog történni.

Minden szívfájdalmam ellenére, aminek egyetlen oka, hogy nem TSB-vel dolgozom ezentúl, nagyon örülök, hogy új munkahelyem van. Én tudom, hogy furcsa, amit írok, de ahogy gyerekkoromban, úgy felnőttként is mindig kellemesen bizsergő izgalommal vártam a szeptembert, ez alól csak az elmúlt két-három év volt kivétel. Ezért jó, hogy eljöttem abból az iskolából, mert a volt főnököm ezt az örömet ölte ki belőlem.

Szóval ugyan nem várom, hogy hajnalban keljek, meg azt se, hogy marhaságokkal foglalkozzam az oktatáspolitika jóvoltából, de azt meg igen, hogy tanítsak, és hogy megint együtt legyek a diákokkal, hogy klassz dolgokat valósítsunk meg. Ez a várakozás a jó a közelgő szeptemberben, a remény, hogy sikerül valamit átadni a tudás örömével kapcsolatban, hogy megint elinduljunk egy olyan úton, ami előre visz egy teljesebb élet felé. Nincs szerencsésebb ember a tanárnál ebből a szempontból: mindig a jövőbe kell néznie, és mindig az élet veszi körül.

Tegnap visszatértem a Terápia című sorozathoz. Nem mondanám, hogy ez életem legérdekesebb sorozata, kicsit túl kevés benne az akció, túl sok a lelki zsebkendőgyűrögetés, de a színészek többnyire tényleg jók, engem pedig kikapcsol. Arra jöttem rá, kicsit tulajdonképpen én magam is ezt csinálom: hallgatom az embereket, kérdéseket teszek fel nekik, és igyekszem továbbsegíteni őket azon az úton, amin elindultak. Aki emberekkel foglalkozik, az persze mind ezt csinálja. 

Közben izgatottan tervezgetem, mi mindent fogunk csinálni a következő tanévben. Szeretnék olyan fontos kérdésekről együtt gondolkodni majd a diákokkal, amelyek ma mindannyiunk számára megkerülhetetlenek: a szegénységről, a környezetünkről, a demokráciáról, az irgalomról, az önbecsülésről, a felelősségről, meg mindenféle egyébről is persze.

Már csak két hét van a nyári szabadságból, úgyhogy ezt az időt, amennyire lehetséges, igyekszem örömteli dolgokkal eltölteni, jövő hétvégén még a Balatonhoz is eljutok egy baráti család jóvoltából. Jólesik  most ez a néhány gondtalan nap.