Office

Mármint home office. Itthon dolgozom második napja, ami egészen új élmény. Mármint nem az itthon dolgozás, az mindig van, hanem hogy megbíznak bennem annyira, hogy elvégzem itthon is, amit kell, és nem kell bebuszozni a meleg munkahelyre. Bevallom őszintén, eleinte azt hittem, szívatnak a kollégák, úgyhogy majd minden munkaközösségi tagot megkérdeztem külön is, hogy ez hogy van, szóval mostanra minden bizonnyal kiérdemeltem a legbeszaribb kolléga címét. Nem baj.

Szóval itthon csinálom, amit kell, egyelőre az nem túl sok, táblázatokat szerkesztek, ha majd lesz névsorom, tudjam használni, elvégzek egy online kurzust, olvasom az új könyveket. Közben persze fordítok és olvasok, és belekezdtem a Trónok harcába is BH jóvoltából, mert ez eddig (filmfóbiám okán) kimaradt az életemből. 

Most kifejezetten élvezem az augusztus végét, mert alább hagyott a szorongásom végre. Minden reggel jógázom egy kicsit, egy nap kihagyás után visszatértem a lábtornához is, és egy ilyen bölcs pali előadásait hallgatom arról, hogy nem kell haragudni, meg ilyesmik. Majd meglátjuk, használ-e. Legfőbb célom, hogy ne gyűlöljem az általam fordított könyv szerzőjét. Igyekezni fogok.

Más nincs. Most kellene lemenni a tengerhez, és nézni az olajosan sima vízfelszínt, meg az ég reggeli színeváltozását. Majd lesz ilyen is. 

Közben néha elém kerül valami hír, de mind szégyenletes, szomorú vagy ostoba dolgokról szól. Nem tudom, miért lett ilyen a világ, de talán nem is kell ezt tudnom. Nem lehet elzárkózni a világ elől, pedig talán jó volna. Este azért nyárbúcsúztató teraszozunk TSB-nél. Majd bezárkózunk a barátságba.