Köd

Bár még nagyban tombol a nyár, fejben ködös reggelekre ébredek. A nagymennyiségű gyulladásgátló ellenére tegnap este úgy éreztem, belázasodtam, ma reggel pedig alapos fejfájásra ébredtem. És hiába nem kell mennem dolgozni még ezen a héten, valami sűrű, hideg takony veszi körül a hangulatom, aminek az égvilágon semmi értelme. 

Pillanatnyilag nem sok kiutat látok ebből, bár vannak ötleteim: mondjuk most már végre érdemes volna alaposan berúgni, sürgősen visszaszokni a dohányzásra, valami új hobbit keresni magamnak, ami lehetőség szerint totálisan életveszélyes, esetleg kivándorolni a Marsra vagy ilyesmi. Jöhetnek az ötletek.

Kedvetlenségem és szénanáthám ködén át pillanatnyilag a tájnak csak a körvonalait sejtem. Kellene egy hullám, gondoltam ma reggel, amin elringatózhatnék az ismert világ határáig, aztán ott lehorgonyoznék, lennék az univerzumbéli csónakos, és csak fűzném ezüstszálakra föl a csillagokat, egyiket a másik után, aztán a hálót kivetném, a világmindenséget a vállamra venném, és odébb húznám párezer fényévvel, mert úgy tűnik, valami vízér lehet alatta, rosszul sikerült elhelyezni annak idején, alászorult a tohuvabahu. De majd az új helyen, figyeljétek csak meg, könnyen megy az alvás, és nagyobbat is lehet szökellni az ég felé. 

Más nincs. Biztos jól csinálom a jógát, de azért az embernek néha tele van a töke önmagával.