Augusztus

Bármilyen nevetséges is, az augusztus eleje engem mindig létösszegzésre csábít, mert ahogy fogynak a szabadság napjai, úgy fogy az élet is. Nem helyes belefeszülni az idő múlásába, tudom, hát úgyis mindegy nekünk már mindünknek, akik egyszer megszülettünk. Az idő jelentősége amúgy sem a múlásában van, szokták mondani a bölcsek, hanem abban, hogy olykor meg lehet állítani, mint egy stoppert, aztán nézni, bámulni, mint egy szappanbuborékot, belefeledkezve a pillanat örökkévalóságába.

Na most filozófia ide, létöröm oda, cukker felhőpamacsok az égen, nincs hónap, amit jobban utálnék, mint az augusztust. Igazán és szívből. Levegőtlen, forró napok, izzó panelfalak, ahol a melegtől és a pollenektől fuldokolva alszom el és ébredek fel minden egyes nap. Ilyenkor már világosan látszik az is, hogy ugyan augusztus elejére végre behoztam tíz hónapnyi alváskiesést, szabad falbámulást és reggeli heverést, a tervezett nagyívű rendrakás úgy olvad el a forróságban, mintha sosem gondoltam volna rá.

A pihenést és a pozitív gondolatok megszületését persze nem segíti, hogy végigdolgozom a nyarat is, tehát gyakorlatilag nincsenek feszültségmentes napjaim, csak óráim. Szegény ember percekkel főz, ugye. Mini örökkévalóságok, és közben az augusztus, mint egy mázsás anyakoca, izzad itt mellettem. Kezd elegem lenni ebből az igazságtalan időelosztásból.

Régen legalább az jó volt a nyárban, hogy tele volt minden gyümölccsel, zöldséggel, de idén ez sincs, a szomszédos zöldségesben nem megy ezer forint alá a barack. Persze a szupermarketekben mindig van valami akciós, azt esszük, ilyen akciós, leárazott mindennapjaink vannak. Ez egyébként nem is rossz, mert váltakozik a kínálat, csak néha kiakadok, amikor a legolcsóbb gyümölcs a világ másik feléről idereptetett banán. Ki az, aki nyáron banánt akar enni? 

Rémes ez az egész világ, és mintha a forróságban gyorsabban menne el az emberek esze, mint egyébként, pedig egyébként sem lassú a folyamat. Mindenesetre itt az augusztus, a fordítás mellett el kell kezdenem gondolkodni az új tanév óráin, élesíthetem a varázspálcám a májusban átvett, angolul nem beszélő és író (nóinglisplíz) végzős csoporthoz, kitalálhatom a projekteket a kéttannyelvű csoportnak, hogy ne morzsolgassák a fülüket az Amerikából frissen visszatelepültek se (demérjönhaza??? persze Trumppal se könnyű), és készüljek fel lélekben arra, hogy újra napi 13 órában nyomom a melót. 

Más nincs, már most kábé harminc fok van a lakásban, de sebaj, elmegyek és veszek egy ventilátort, hogy legalább egy picit járjon ez a csodajó augusztusi levegő, mert a légkondi sem mehet napi huszonnégy órában.