Fényes


Olyan szép ez a szombat reggel, mintha nem is ide tartana egy ordas vihar. Ha a hazai meteorológiai szolgálat nem is működik hibátlan előrejelzési találattal, a nagy légköri folyamatok azért mostanában már nem szoktak gondot okozni. Az előrejelzést olvasva azon gondolkodtam, vajon a hazai politikai színpad szereplői érzik-e a készülő vihart. (Annak idején anyám mondta mindig, amikor egészen idiótán viselkedtünk, hogy Mi van, a veszteteket érzitek?) Mondjuk az se baj, ha nem érzik, ez a vihart a legkevésbé sem zavarja. 
Ülök itt, élvezem a reggelt, mert a reggel a legjobb a nyárban, ilyenkor nem muszáj menni sehova, elég a lét. A tegnap délután idegfeszültsége után, melyet persze önmagamnak generáltam azzal, hogy híreket olvastam, ma reggel megkönnyebbüléssel veszem tudomásul, hogy még élek, és ez az élet, bármennyire is igyekszik megkeseríteni a külvilág, önmagában is, minden küzdelmével és keserűségével együtt is érték. Az egyensúlyt nehéz megtalálni, igaza van TSB-nek, úgy tűnik, vagy magunkat nyírjuk ki, vagy majd kinyírnak mások. 
Számomra ma van a nyár közepe. D névnapja a határpont, ilyenkor mindig azt érzem, a nyár, a fényes idő fele eltelt, de nem baj, ott van még a másik fele. Ezen a hétvégén itt van Ristjana, és talán itt lesz Zsolt is, lehet beszélgetni, mert erre különösképpen alkalmas a nyár; legyen végre idő és odafigyelés másokra. 
Más nincs, ha nem azon borongok, hogy jobb volna nem élni ebben az ordas korban, jól érzem magam: olvasok, fordítok, sokáig alszom, apró lépésenként még pakolni is van időm és kedvem, ami nagyban növeli a komfortérzetem. Kehlmann továbbra is elvarázsol. Ahogy BH is. A világ egyelőre fényes. Persze mindannyian tudjuk, hogy délutánra vihar érkezik. 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések