Élettan

Anyám szerint itt minden jó, csak a kommunisták és a civil szervezetek ne akadályoznák szeretett kormányunk munkáját. Én már nem tudom tényleg, hogy  kínomban, sírjak-e, vagy mi legyen, de inkább nem sírok. Kár a könnyekért.

Sokáig úgy gondoltam, majd kiveti magából az ország ezt a félresikerült sejtgyülemet, de nem így lesz, inkább világfordulat következik, háború minden bizonnyal, aminek viszont legalább hamar vége szakad majd. BH-val beszélgettünk, el kell-e fogadni, hogy ez van most, meg kell-e barátkozni a gondolattal, hogy ilyen világban élünk. Persze egyrészt igen, mert élni kell, másrészt meg nem, mert a belenyugvás nem jó, nem helyes. A szeretet mint az ellenállás fő motívuma. Arra gondolok, hogy ez talán működhet. Ezen kellene dolgozni.

Más. Olvasom Garaczi regényét, sokadik Lemúr, és az jutott eszembe a szövegről, hogy a fiúk élete olyan, mint egy görög sorstragédia, a lányoké meg mint egy Shakespeare dráma. Genderőrület. A szöveg szerteágazó, de nagyon olvasmányos. Az én korom ez szinte. És közben, ami a legfontosabb, érzem azt, ami a szerző és az én generációm, és még sok utánunk következő generáció életét meghatározta: a megismerés, az új, az ismeretlen birtokbavételének eufórikus öröme. Talán ez hiányzik a legjobban a mai fiatalokból/nak. Egy hagyományok nélküli kor, azt hiszem, ezt mondta BH. És egy öröm nélküli kor, mondom én. Pontosabban az öröm és az anyag mellé egyenlőségjelet tevő szellemtelen kor, ahol az emberek többsége boldogtalanságra van ítélve, mert megfosztotta önmagát a nem múló örömtől. Vagy megfosztotta őt a kor; mi, akik nem kardoskodtunk a gondolkodás hagyomány amellett eléggé? Nem tudom.

Én mindenesetre nagyon élvezem, hogy ilyen sokat olvasok, rég volt számolatlan időm erre. És azt is élvezem, hogy van időm élni, hogy van időm gondolkodni. Az Idő felszabadítja a Gondolatokat. (Ez olyan, mint egy allegórikus festmény címe. A képen egy arányos testalkatú Idő a hálóban kapálódzó, meztelen nőket, Gondolatok, szabadítja meg a tenger felől közelítő sötét rém elől.)

Más nincs. E ma visszautazik Angliába, hazának hívja már, de jó volt látni ebben a bolond országban, hogy kiegyensúlyozott, hogy felnőtt, és hogy tervei vannak. Bizakodással tölt el. Ahogy az is, a nehézségek ellenére mennyire klassz dolog élni.