Nulladik epizód


Kalandozásaim az egészségügyben is lehetne a címe ennek a posztnak, de egyelőre semmi érdekes fordulat nem történt a  nulladik epizódban a forgatókönyvhöz képest: vannak időpontjaim, olykor a messzi, beláthatatlan jövőben (meg is kell még azt érni, édesfiam), és eddig csupa kedves nővel, meg egy tehetetlenül lassú rendszerrel hozott össze a sors. 
Tegnap időpontokért álltam sorba, ma reggel meg már a laborban kezdtem volna, de sajnos kiderült, hogy a kényelmes kis labor itt a szomszédban pont nyáron nem működik, úgyhogy kibumliztam egy messze lévőbe, ahol a kilencvenedik rajtszámmal indulhattam. A váróban ennél picit több ember, mert voltak kétszázasok is valami más vizsgálatra, szóval kábé száz embere egy csukott ajtajú váróban, mondván hogy légkondicionált helyiség. Hát mint az én panelkonyhám rétessütéskor, nagyjából annyira. Az átlagéletkor nyolcvan, a szag egy tízes skálán 9 és fél. gyanús, nem oszlik-e ott pár napja valaki. 
Persze elszoktam az ilyen gigantikus mértékű reggeli testfigyelésektől, és már a jóízű reggeli pisilés után jöttem rá, hogy mintát nem vettem, úgyhogy megittam gyors egy liter vizet. Ettől persze hamarosan tudtam pisilni, de érthető módon azért maradt még feldolgozandó folyadékmennyiség a veséimnek, szóval kicsit türelmetlenül üldögéltem a teli hólyagomon. Odabent szerencsére tényleg volt légkondi, így nem kellett elájulnom. A vért szakszerűen vette le a fiatal asszisztens, aki legalább a karkötőimet megdicsérte. Ezer szerencse, hogy az egészségügyben legalább a dolgozók tök jó fejek. (Jó, még csak a nulladik epizódnál tartunk, de azért ezt érdemes itt megemlíteni, majd lesz ez még máshogy.) 
Más. Nagyon élvezem a szünetet, mondjuk pihenni még túl sokat nem pihentem, de minden nap igyekszem heverni egy-két órát, bámulni a plafont, meg aztán elszundítani. Lassan befejezem Bubert, akit nagyon szeretek olvasni, de azért az etika és vallás kapcsolatánál most néha elveszítettem a fonalat, Kantról meg Platónról még csak-csak vannak emlékeim, de ki a franc emlékszik arra, mit gondolt Feuerbach?? Na mindegy, befejezem, ha már eddig eljutottam benne, de azért ez kábé annyira nyári olvasmány, mint amennyire könnyű, nyári recepteket készítettünk annak idején Tótiban. (Aknai Peti könyve, amibe ugyancsak belekezdtem tegnap, hangulatos és pihentető, de ennél több nemigen mondható el róla egyelőre.) 
Sok könyvet terveztem még olvasni az elutazás előtt, de már most látom, hogy nemigen lesz ebből semmi, tegnap ugyanis házhoz hozta az új fordítanivalót a kiadó tulaja. Nagyon fura az egész, nem is tudom, mire véljem ezt a barátkozást. Eddig a főszerkesztővel tartottam a kapcsolatot, kedvelem nagyon, mert okos, meg olvasott, most meg itt aktívkodik ez a fiatal nő, és ugye ismerjük a mondást, hogy azért van, akinél kifejezett előny, ha legalább nem aktív. Most itt fekszik ez a borzalmasan vastag krimi az asztalomon, és már nyomaszt. 
Más nincs. Ma pont meg kell nyuvadni a hőségtől, de szerencsére hajnalban már főztem, úgyhogy most legalább lehet hencseregni és bámulni. Meg tervezgetni valamit Berlinre. Mondjuk egy égboltot.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések