Mondatok

Nehéz napok jönnek és mennek. Hol teljes egészében reménytelennek látom a világ és az ország sorsát, hol megnyugszom egy kicsit attól, hogy elindult valami együttgondolkodás. Máskor megint kiúttalan sötétség vesz körül.

Okosnak kell lenni, ez lett a meggyőződésem, és ha okosnak kell lenni, akkor csinálni is lehet valamit, mert ezért lehet dolgozni. Tenni a tehetőt. Persze ennél többet úgysem lehet, de ezt muszáj. Imperatívusz.

A hétvége hamar elszelelt, a sok dologból néhányat elvégeztem, sokat nem. Az idő, bár létezik, szemtelen, sőt öntörvényű. Az idő lázadása. 

Két napja volt Esterházy Péter születésnapja, lett volna mármint, és most nem ünnepeltem meg elég jól. Azt hiszem, többet kell a prózát ünnepelni. A mondatoknak is van születésnapja. Hány éves nem lesz az ember egy kávéházi szegleten? Nyelvünk örök csecsebecséje a mondat. Acélgerince is. Magyar mondat. Prózai okokból kifolyó alliteráció.

Szombaton vendégekkel sétáltunk a városban, pontosabban a volt gettóban. Nagyon ügyesen vezették a sétát a volt tanítványaim, kellemesen meg is leptek, mert nem csak a tudás maradt bennük, de a... szemlélet talán? Nem is tudom, hogy mondjam, inkább az értelem, a mások iránt érzett empátia.

Tegnapra empátiából már kevesebb jutott, de az se rossz, ha az ember gyakorolja a türelmet.  Na jó, nem is jó, de fejleszt, csak hát olyankor, amikor amúgy is szarul érzem magam a világban, nekem is jól jönne egy kis empátia. Ha idős leszek, ezt majd felírom egy füzetbe, nehogy elfelejtsem. Nagy betűkkel, hogy félvakon is lássam. csak majd értem-e?

Más nincs, az útikönyvek fordítása alapos szívás, iszonyatos babramunka, főleg ha a szerző olykor baromságokat ír, de azért valahol élvezem is, mert Rómában járni jó. A héten megint Lénárdot olvasok majd, mert nincs türelmem most interjút készíteni. Az is Róma, csak éppen bombázzák. Minket mikor?