Másnap

Ami a választási eredményeket illeti, nem fogok hosszas elemzésekbe bocsátkozni, mert úgysem értek hozzá, bár jegyzem meg, mintha nem olyan sokan értenék, pontosan mi is van. Másnap ez, olyan, mint amikor az embernek kicsit túl sok volt valami: alkohol, napozás, szerelmeskedés. Olyan másnap ez is, szédül az ember egy kicsit, mintha fájni kezdene a feje, és hirtelen nehéz eldönteni, kell-e, lehet-e mosolyogni, vagy inkább ne.
Aztán fel kell kelni, kávé van, lélegzetvétel van, az életfunkciók kicsit akadoznak, de azért csak működünk. Életünk a mű köd. (Elnézést.)
Csináljuk tovább persze, ez a mi kis életünk, ami kozmikus viszonylatban kábé egy semmi, egy nanomorzsa, aztán mégis. Én légzőgyakorlatokkal, meg napfénnyel tartom karban az elmémet. És fordítom Rómát. Van ebben most valami üzenet Lénárd történeteivel, az ő példájával együtt.
Nem tudom, majd mi lesz, inkább maradni gondolom, de B. tegnap azt mondta, fél attól, mi lesz még itt. Lehet, hogy egyszer el kell menni mégis.