Keserédes
Talán két napja kérdezte egy barátom, hogy most akkor ez keserédes vagy simán szar. Akkor azt írtam neki, keserédes, de most az utolsó napot... azt nem tudom. Azért ez elég szar lesz. Közben meg titkosan azt tervezem, jól megölelgetem a kollégáimat, és az jó. Mondjuk, hogy akkor ez egy félgyász.
Az amúgy jó, hogy most egy hosszú hétvége jön, lesz idő fejben kicsit átállni, bár ebben a pillanatban még homályos a jövő, nem nagyon látom át az új munkahely viszonyait. Majd biztos lesznek kellemes és kevésbé kellemes meglepik. (Hülyék nyilván mindenhol vannak.)
Más. Jön a hosszú hétvége, jó lesz nagyon, bár egy tonna munka vár rám. Nem is értem, hogyan akkumulálódik mindig a munka ilyen gyorsan, a pihenés meg nem. Van ilyen dolog a fizikában például? Akkumulatív dolgok vs. elvesző dolgok. Sokadik Biedermann-sejtés: a kellemetlen dolgok asszimilációs együtthatója (nincs ilyen) a hétvége közeledtével nő (iksznégyzetfüggvény).
Egyébként minden jó, csak valaki adna kölcsön egy jobb kezet, mert a sajátom gyakran fáj.
Élvezd a négy napos nyugalmat (remélem jut belőle ) - és ne túl sokat "agyalj" a keserédességen. :)
VálaszTörlésSzeretettel és tiszta szívből kívánom, hogy a bridgetmentes életed minden szempontból jól alakuljon! Ha néha lesz keserű is, meg édes is benne, a félédes átlag jöjjön össze legalább! (Tudom, a búcsúról szólt a poszt eleje, de a jövőre is valami ilyesféle érzéseid lehetnek, nem?:)
/a munkahely változtatásról az elején itt lemaradtam, csak az utalásokból raktam össze:)- majd visszakeresem egyszer. Mikor maradhattam le?!-hisz jövök szinte minden reggel.../
Köszönöm szépen. Ha sok pihenésnem is lesz, azt a picit majd megbecsülöm.
TörlésAmi a váltást illeti, én februárban kértem az áthelyezésem. Kicsit sokáig tartott. És persze a bridgetmentesség nem jelenti azt,hogy minden csodálatos lesz, de rajta leszek a fent említett átlagon.