Energiamegmaradás

Állítólag elfújta a szél a port, mától süt majd a nap megint. (Mindennapi áthallásainkat add meg, Uram nékünk.) That passes too. 

Örülök a napsütésnek, és annak is, hogy bár a tegnapi fizikatanulás után elég energiahiányos állapotba került az agyam, holnap mégiscsak találkozom BH-val, akitől sok életenergia pluszt kapok. Egyébként meg, ha igaz az energiamegmaradás törvénye, hát tegnap az agyam tuti felhasznált jópár megawattot, szóval igazából a fizikatanulás amolyan fogyókúra. Egyébként élvezetes is.

Mikor tegnap a kolléganőm magyarázta a számításos feladatokat, újra azt a gyerekkori örömöt tapasztaltam meg, amit a dolgok megértése okozott. Igazi örömhormon-zuhatag. Vajon a mostani gyerekeknek is ilyen öröm a dolgok megértése? Nem tudom. Ebben a bonyolult világban, ahol a társadalmi törvények állandóan változnak, ahol alig-alig van kapaszkodó, micsoda vigasz volna a természeti törvények állandósága... Jó, hát nyilván nem a kvantumfizikára gondolok. 

Azt hiszem, ha a gyerekek már kis korukban sokat foglalkoznának az őket körülvevő világ természettudományos értelmezésével, ha megtalálnák azokat a fogódzókat, onnan elrugaszkodva a bizonytalan emberi világ is kevésbé neurotizálná őket. Menjetek horgászni, szokta mondani Ervin, és kevés ilyen jó tanácsot lehet ma adni felnőttnek és gyereknek.

Én persze horgászni nem megyek ma sem, de este újra találkozunk az olvasóköri tagokkal. Mondjuk már nem annyira olvasó, semmint beszélgetőkör. A beszélgetéseknek van most ideje, a társadalmi párbeszédnek, gondolkodásnak. 

Más nincs. Róma nehezen adja meg magát nekem, de legalább megtudok pár új dolgot. Csak ne idegesítene a szerző pontatlansága. Jó, tudom, én csak a fordító vagyok. Talán jövő héten majd többet tudok haladni. 

A mai nap legyen vidám. Én mindjárt azzal kezdem, hogy az első óra végén tömeget biztosítok valami rendezvényhez a csoportommal. Fontos ember megnyit valamit. Ez még a groteszk vagy már az abszurd. Minden nap feltehető kérdés.