Elfogadás

Valentyinánál ovastam ma reggel, hogy kamaszodik bizonyos szempontból, és ezen legalább végre mosolyogtam is, mert a kamaszodás az lázadás is, és lázadni kötelező bizonyos helyzetekben. Ez az ország nem egy impotens pali, hanem egy túlszabályozott jókislány, aki csak otthon, egymagában tud káromkodni.

Most hosszasan nem vesézem ki a tegnapi listát, meg a reakciómat, megírtam máshol. Egyrészt szégyenteljes, másrészt mérhetetlenül buta. Ennyit lehet mondani. A menni vagy maradni diskurzust sem görgetném tovább, egyelőre felesleges ezen pörögni.

Inkább arról mesélek, milyen meglepetés ért. Egy ideje agitál egy volt tanítványom, aki érettségi óta Németországban él, menjek el vele Berlinbe. Kedv ugyan sok lenne, lévén Berlin a szívem közepe, a legeurópaibb, legvárosabb, legeleg, amit ismerek, de utazni való pénzem nincs. Nyaralni sem voltam a gyerekkel tizensokéve, szóval nem fog anya kiruccanni Berlinbe egy volt tanítvánnyal.

Aztán tegnap meghívást kaptam Facebookon egy titkos csoportba. Nem forradalmi, magántitkos. Az említette fiú, meg egy másik fiú hozta létre, mert azt találták ki, elvisznek Berlinbe. Ez csodálatos ötlet, iszonyatosan gáláns, és megható, hogy a volt osztályfőnököt elcipelik magukkal egy hétvégére Berlinbe kávézni, meg várost nézni, de azért a meghatottság mellett ott az örök dilemma is: mit lehet elfogadni, és mit nem?

Nem, nem tanács kell, nem útmutatás, pusztán csak az elfogadással, mármint az ilyen típusú dolgok elfogadásával kapcsolatos félelmemet osztom most meg. Mióta elváltam, mióta anyagi javakban, tárgyakban, pénzben, tulajdonban gyakorlatilag mindent sikerült legyalulni az életemről, kicsit mélyebben is mint a felszín, sokszor esik nehezemre elfogadni, amit kapok. Pedig rengeteg dolgot kaptam már eddig is a barátaimtól. Emlékszem, amikor váltam, egy csomó barátomtól kaptam pénzt, még "munkát" is, hogy segítsenek, és a mai napig segítenek, ha megszorulok. Nem gazdag emberek.

Szóval most itt állok, Berlin hív, én pedig boldog vagyok. Nem az utazás miatt igazán, hanem mert jó embereket neveltem, és jó barátokra találtam. Nem kell ennél több.