Unlimited

Stresszes napok kettőpontnulla. Aludni sajnos nem tudok, de nézzük a dolog jó oldalát, tegnap is haladtam a regényfordítással.  A végén még készen leszek vele határidőre. Tudom, hogy túl sok határidő van az életemben, már ami a munka részét illeti, és azt is tudom, hogy ez nem jó. Ilyen a modern (=ostoba, nyugati?) ember. Önélete megrontója.
Másfelől viszont minden valóban fontos dolog határidőktől és határoktól mentes az életemben. A barátságok, a szeretettel teli kapcsolatok, a szerelem. Unlimited. A fontos dolgok szabadsága.
Nehéz lesz persze most elbúcsúzni a kollégáktól, meg a tanítványoktól, de abban egészen biztos vagyok, hogy akinek tényleg fontos lettem az életében, az el tudja fogadni a döntésemet. Akiknek meg nem lettem fontos, majd hamar túlteszik magukat a dolgon.
Más nincs. Kicsit mosolygok magamon, mindig tervezgetem a heteket, hónapokat előre, aztán tessék - keresztül húzom a saját számításaimat. Még szerencse, hogy örök életet sosem terveztem magamnak előre.