Mire

Mire észbekapunk, kedd van, aztán elmúlik ez is. Végeredményben tényleg minden rossz elmúlik, és igazából hamarabb, mint az ember gondolná. 

Kicsit stresszes vagyok, egy mérlegnek változtatni akkor sem könnyű, ha amúgy racionálisan a változtatás mellett szól minden. Majdnem minden. A haragot majd nem lehet persze megúszni, a gyerekekét sem, meg a gyerekszerű kollégákét sem. A gyerekeknek nyilván ez a dolguk, a kollégák meg majd megnyugszanak idővel. Nincsenek pótolhatatlan emberek.

Közben, visszatekintve a hétvégére, a világ ezüst fényben úszik. Jó érzés megtapasztalni, hogy a tökéletesség bármikor jelen tud lenni az életünkben, és hogy az évek múlásával nem romlik minden. A test persze igen, de ezért kell rá vigyázni.

Tegnap voltam Andrásnál - a vállamat szépen rendbehozta, de a derekamnak nem tett jót, illetve hosszú távon jót tesz ez, csak tegnap volt inkább rövid táv. Több időt kellene regenerációra fordítani. És kevesebbet munkára. Meg többet kellene aludni is. 

Más nincs, stresszelek egy kicsit azon Bridget hogyan igyekszik majd megnehezíteni az életem, de majd az is elmúlik.