Kettős hatás

Olyan ez a hét, hogy minden napra van tizenkét óra munka, meg még sok óra egyéb, meg minden nap kellene aludni is, sokkal többet, mint négy-öt óra, és kellene egy hét időjárási frontok nélkül. Időzavar. Meggyőződésem egyébként, hogy az emberiség egy része ezektől a frontoktól fog megdögleni. Vagy a frontok generálta fejfájások csillapítására megevett gyógyszerektől. 

Mára a sok szép tanórám és az ónos eső mellett egy szülői értekezlet, egy régi barát előadása, és a saját rádióműsorom van tervben. Ebből a két utolsót semmiképp nem hagynám magára, a szülői értekezleten még gondolkodom.  Egy kicsit jobb volna hazajönni, és aludni tizenkét percet.

A pénteket várom, meg a szombatot, BH-t, a végtelen nyugalmat, meg a nevetését. 

Más nincs, minden szürke, ma este valahogy aludjam ki magam, mert botrányos állapotban vannak az agysejtjeim, és mert az talán mégis segít a frontérzékenység ellen.
Zenéljenek a belgák.