Február

A februárok általában nem túl izgalmas hónapok, csak egy árnyalatnyival világosabbak, mint a januárok, cserébe viszont rövidek. Ez persze határidős munkák esetén pont nem előny, mégis ott bujkál az emberben a kisördög, hogy hát de jó, de jó, jön a tavasz. Bennem is bujkál a kisördög, a várakozás, mert sok szempontból örülnék, ha végre március lenne.

Tegnap voltam egy elbeszélgetésen, nem tudom, hívhatjuk-e állásinterjúnak a szó klasszikus értelmében, de hát végeredményben tényleg az volt. Mielőtt valaki azt gondolná, tényleg elment az eszem, és olyan téveszméim vannak, hogy a magyar közoktatásban maradtak még olyan intézmények, ahol rózsaszín csillámpónikkal vannak kitapétázva a budik, akkor azt azért mondom, hogy nem. Másrészt viszont őszinte csodálkozással vettem tudomásul, hogy van még olyan iskola, ahol megmaradt az emberséges hangnem, az odafigyelés, és valami nagyon biztonságos és egyszerűen őszinte légkör, aminek én rég nem látom nyomát a munkahelyemen. Munkahely lett.

Mondhatjuk, hogy ilyen a világ, és ez igaz is, de lehet picit másmilyen is, ez pedig nagy örömmel tölt el.

Más nincs, most majd lesznek kicsit nehéz napok, szemrehányások. Nem lesz könnyű. Majd azokra a dolgokra gondolok, amiket szeretek.