Világ

Rengeteg csodálatos dolog van a világban, de a test az egyik legcsodálatosabb. Nyilván minden élőlénynek a magáé, a maga módján talán minden élő organizmus rácsodálkozik olykor önvalójára, nem tudjuk. Az embert ismerjük, a magunk, illetve úgy általában az emberi test csodája tölt el minket ámulattal.

A gimnáziumban, ahova jártam, nagy respektje volt a biológiának. (Akkoriban a számítástechnikát kivéve persze gyakorlatilag mindennek nagy respektje volt.) Én pedig különösen szerettem ezt a tantárgyat. Érthető, csupa meglepetés, csupa ámulat. Mindenhez volt szemléltetés, műanyag, szétszedhető testrészek és szervek, ábrák, a folyosói szekrényben formalinban úszó embriók és kifejlett állatok, hideg és kemény kitömött madarak. 

Amikor annak idején a szemről tanultunk, már akkor elábrándoztam a kifejezések hallatán. Külön világnak képzeltem a szemet, a retinára vetített képeket mozinak, a csarnokvizet palotakelléknek gondoltam, az üvegtestet gyerekkorom üveggolyói másának, persze a golyóban lévő hullám nélkül. Megtanultam a csapokat, meg a pálcikákat, az idegpályákat, a szaruhártyát, a rövid- és távollátást. 

Aztán, a gyenge rövidlátást leszámítva, évekig semmi. De az idő múlik, és a szem sem tud örök fiatalnak maradni. Pár éve szükségem lett egy olvasószemüvegre. Nem nagyon hordom, inkább próbálom szemtornával karban tartani az izmokat, de hát kevés az idő, az akarat meg pláne, a szemem viszont sokat használom, sokat ülök számítógép előtt. Elfárad a szem is.

Mostanában emiatt a fáradtság miatt többet gondolok a szememre. A szemem világára mármint, meg arra, hogy vigyázzak jobban. Tegnap azt is megtanultam, hogy jó, ha az üvegtest nem borús, és ha a törőközeg tiszta, meg hogy szem nem csak a lélek, hanem a vérnyomás tükre is. (Az enyémen például látszik, hogy magasabb a vérnyomásom, mint régen.) Vízállásjelentést nem kaptam, a palota termeinek vize remélhetőleg nyugodt, mozdulatlan tehát, nem zavarja semmi. 

A világ, ahogy én látom, a szemem által teremtett világ, csodálatos. Azt hiszem, előbb fogok megsüketülni, mint megvakulni. A zaj, amit a világ kiad, sokkal jobban zavar. A képeket szeretem.