Hétvég

Azért, ha készítenék leghülyébb hét listákat erről a tanévről, akkor ez a mostani tuti valahol az első tízben végezne. Nehéz pontosan megmondani, miért, de talán tényleg az van, hogy nagyon elfáradtam, túl sokat dolgozom, túl sok a határidős feladat, és túl kevés a szerető, elismerő támogatás.

Jó volna most egy hét szünet, mert ebbe az első félévi idegfeszültségbe tanár és diák is alaposan belefáradt. Hát ez persze nem érdekel senkit.

Sokat dilemmáztam, hogy itthon maradjak-e ma betegszabadságon, több volt a mellette, mint az ellene érv, de aztán megnéztem a bankszámlám egyenlegét, és inkább bemegyek dolgozni. Nincs túl sok órám, és végeredményben nem is vagyok annyira beteg, inkább csak nincs kedvem dolgozni. Délután majd alszom egy nagyot.

Más nincs, tegnap elfogyott a nyomtatókeretem is, meglátszik, hogy az IT szaknyelvi óráimat nem gépteremben tartom, és hogy az első félévben rengeteg órám volt a folyosón. Ezt ugyan jeleztem Bridgetnek, aki most, hogy már elkészült a felújítás, pont leszarja, hogy kinek mennyi az annyi. Leírhatatlanul ostoba és önző nő, ami egy dolog, de legalább ne volna vezetői pozícióban.

Legyen vége ennek a kibaszott hétnek.