Gömb

Shatosi Tomizu üvegékszere

Ma hajnalban svéd húsgolyót főztem (nem fagyasztottat, hanem from the scratch, mondja az angol), és mivel ez egy kicsit pepecselős feladat, ma reggel főzés közben estem túl a reggeli merengésen. Ez amúgy nem olyan rossz (bár szoktak komplett idiótának nézni kollégák, hogy hajnali ötkor főzök), mert az ilyen tevékeny tevékenységek adnak az ember gondolatainak egyfajta medret. (Nem tudom, vannak-e erre nézve kutatási adatok, de az is lehet, hogy a pozitív nézeteket valló filozófusok főzés közben alkották meg nagyívű gondolataikat. A negatív ontológiai vonalat képviselők meg nyilván nem. Nem lehet mondjuk marhapörköltfőzés közben arra gondolni, hogy a világ csupa pusztulás.)

Szóval míg a darált húst összegyúrtam a fűszerekkel, aztán meg kisütöttem a kis golyókat, az járt az eszemben, hogy milyen tökéletesen lett ez a gömb forma kigondolva az univerzum törvényei által. Meg hogy milyen szép és megnyugtató dolog minden, ami gömbölyű. (Laposföld-hívők, bocsi.)

Ebből pedig arra következtettem, hogy minden bizonnyal, ha az életet kellene ábrázolni, az egyes emberét és az Életet mint olyat, meg az univerzumot, akkor azt én csak gömb formában tudom elképzelni. Emiatt törekszem a gömbforma elérésére magam is. 

Gondolkodtam persze az életemen, hogyan rajzolnám le gömbként, hát nem vagyok egy nagy vizuálartista, de elképzelni bármit el tudok, szóval nagyon békésre sikerült ez a reggeli, húsgolyósütés közben elgondolt önvilág. Annyira jól, hogy szeretnék most azonnal visszafeküdni az ágyba, és álmodni erről a csendes, meleg és megnyugtató magzati lebegésről BH-val együtt az univerzum közepén.