Egyszerűsítés

Új év van. Már második napja. Úgy alakult, hogy lett bennem egy nagyon határozottan pozitív elképzelés ezzel az évvel kapcsolatban, de ezt nem tudom igazán megindokolni. Nem elvárás, nem tervek, inkább bizonyosság. 

Az elég jól látszik, hogy az a fajta világ, amiben az életünk (itt most a kortársaimra, meg a szomszédos generációkra gondolok) egy részét leéltük, eltűnőben van. Vadnyomok leszünk hamarosan. Viszont lassan az is látszik, hogy lesz valami más, valami új, valami olyasmi, ami nekünk és a világnak is idegen lesz kezdetben. Azt képzelem, majd lehet választani a jó és a rossz idegenség közt mégis. 

Ha rajtam múlna, lelassítanék mindent: a kommunikációt, a történeteket, a képeket. Lelassítanám az örömet is. Annyival egyszerűbb volna minden lassabban. Az ember nem ütne mellé annyit, volna idő érteni, megérteni a másikat, önmagunkat. Nem volna értelme sietni soha sehova. Valami ilyen, valami lassú, valami sokkal egyszerűbb életet akarok magamnak. 

Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, de ha tennék, akkor most egy ilyen nagyon drasztikus lassítást és egyszerűsítést fogadnék meg. De inkább nem fogadok semmit, inkább csak teszem, amit tudok. Egyszerűsítem, amit tudok. Időt teremtek annak, ami fontos, és mindent lemondok, mindent lehúzok a listáimról, amik feleslegesen terhelnek, amik felesleges feszültséget teremtenek bennem. 

Scale down mondja az angol erre. Hát így.