Viharnap

Azt olvastam valami internetes oldalon, hogy ha így mennek a dolgok, előbb-utóbb tél lesz. Hát na. Zseniális megfigyeléseket tehet az ember, ha kicsit nyitva tartja a szemét a világban.
Reggelre tényleg hideg lett, borzalmas, fejfájdító szél, eső. Ilyenkor sajnálom, hogy a felnőttek nem vehetnek ki néha egy-egy nap viharszabadságot. Pedig az ilyen viharnapokon igenis hasznos volna itthon maradni, teázni, olvasni. (Nekem mindjárt három könyvet is: Esterházyt, Potozkyt, meg az új Nesbot. Amúgy hova lett a hétvége? Ja igen, derékfájással, meg szeretetszolgálattal töltöttem. Lehet, hogy mégis kellene egy tévé, mert akkor haladnék a kötéssel is.)
Rettenetes időhiánnyal küzdök, pedig elvileg ez egy lassító-lassuló november. Eh. A lassulásnak nyoma sincs, egyedül a hajam növekedés lassult le, még mindig csak félig vagyok ősz. Winter is not coming, úgy tűnik. Tényleg meleg tea kellene, meg egy kényelmes fotel jó lámpával. És sok szabadidő. (Szabadítsátok ki az időt! Ez is lehetne egy mozgalom: Free Time! Lenne kitűző, meg póló, hatalmas teásbögre. Live more - free your time. Vagy: More time- more life. Esetleg ha valakinek van jobb ötlete jelmondatra, szóljon.)
Más nincs. A világ és benne az emberek biztosan haladnak az őrület, majd a pusztulás felé. Én meg úgy teszek, mintha nem venném észre. Az ember, míg van valakije és valamije, akit és amit szeret, elnézőbb a véggel szemben. Nem figyel fel rá, mert más dolga van. Lénárd is ilyesmit mond. Szerdán majd felolvasom.