Utazások

Mindenféle novemberi akciók vannak a világban, ne igyál, lassítsd le az életed, meg ilyenek, amiket vagy kedvem, vagy képességem nincs betartani, követni, vagy hogy kell ezt pontosan mondani. Pedig jó kezdeményezések, kimozdítják az embereket a holtpontról.
Azon gondolkodtam aztán, részben a novemberi akciók miatt is, mi viszi előre az emberi történeteket: a születések vagy a halálok. Azokat a történeteket, amiket el tudok gondolni, valahogy a halál mozgatja, a halál, a születéssel szemben a világ és az élet átértékelésére készteti az embereket. Jól van-e ez így? Hogy van ez a valóságban?
Hajlanék arra, hogy a való életben is inkább a halál mozdítja ki, készteti útnak indulásra az embereket önmaguk vagy egy másik világ felé, és ebből a halálból születik meg az új élet. Sokszor egy jobb élet. Vagy innen bukik el végképp az ember, mert a halálból, a másik halálából a saját halálon keresztül vezető úton sajnálatos módon elakad.
Talán a keresztény hagyományból rajtam (rajtunk) maradt elgondolás ez, pedig ebben a hagyományban a születés is fontos. Sőt. Krisztus születésének pillanata egy tökéletesen új világot teremt, amit a halál-feltámadás epizódja csak aláhúz. Aztán a világ mégsem lett olyan jó, ahogy a keresztények várták, de a világ a pogányok számára sem lett jobb. Talán azért, mert a halállal való megküzdés könnyített verziója mégis idegen az embertől. A test és a lélek nem ért egyet, mert a lélek ebben a hagyományban nem foglalkozik a testtel. A Kelet kicsit ügyesebb ebben a tekintetben. Idegenek is azok a történetek a nyugati ember számára. Nem rosszabbak, csak idegenek.
Visszatérve tehát a történetekre, azt kell gondolnom, a történetek fontosak, de talán az az igazán érdekes, ahol az ember utat keres. A mesékben a kaland és a fordulat ad erőt nekünk, olvasóknak, ahhoz, hogy amikor eljön az idő, legyen bátorságunk becsukni magunk mögött a kaput.