Cserenap

Helyet cseréltek egymással a napok. A szombat nyűgje után, kivételesen a vasárnap reggel indult békésen. Talán az tölt el megnyugvással, hogy a zuhogó esőben, meg a nagy szélben az orromat sem dugom ma ki, talán inkább a reggeli jóga békített meg a világgal egy kicsit. Mindegy is.
E éjjel egykor még felhívott, szerencsésen megérkezett a csatornán túlra. A sógorom küldött pár képet a szobájáról, ami jólesett, a szép, egyszerű berendezés, amiben egyelőre minden személytelen, mégis megnyugtatott. Remélem, otthonra és nyugalomra talál ott.
Rengeteg munkám van, elég lassan és kedvetlenül haladok előre bennük. Ami nem kötelező, abban lelek örömet. Muszáj lesz mára listát írnom, különben éjszakáznom kell, ami viszont egy nyűgös hétkezdés biztos garanciája. Hihetetlen, hogy jövő hétvége már december. Viszont ez egy boldog hét lesz, mert találkozom BH-val.
A boldog hét alkalmából ma húslevest főzök. A húslevesben az a jó, hogy mindig van benne valami egyszerű otthonosság, ami nem csak a testet, a lelket is átmelegíti. Aki húslevest főz, az törődik a szeretteivel és önmagával is. A húsleves a világ törődésfaktorának alfája és ómegája, még akkor is, ha ennek a mondatnak nem biztos, hogy valóban van értelme.
Ma nagyratörő olvasási és munkaterveim vannak, melyek megvalósulási esélye igen kicsi, de hátha. Sose mondjam, hogy soha.
Más nincs, tegnap moziba szponzorált TSB, megnéztük az Eszeveszett esküvőt. Talán ha francia lennék, jobban élveztem volna ezt a filmet, mert elég sok volt benne az olyan poén, amit többnyire csak a franciák értenek, gondolom. Picit unalmas is volt, de legalább eredeti nyelven néztük, így elandalított a gyönyörű nyelv, és Avishai Cohen zenéje. Remélem, ma nyerek a lottón, mert akkor kiveszek egy hét szabit, és elutazom a koncertjére, bárhol is játszik. Csoda ez a fickó, az biztos. (Tudom, hogy volt Budapesten koncertje nemrég, de hét közben esélyem sem volt meghallgatni. A vidéki ember maradjon műveletlen paraszt, gondolom.)