Mindjárt tél

Maradjak itthon, sok folyadék, sok alvás, semmi stressz, mondta persze a háziorvos (ó, az én próféta lelkem), aki kissé sietve ugyan, de elég jól felmérte a betegség lényegét: egy kóbor vírus, meg egy nagy adag fáradtság.
Szóval itthon maradtam, pici lelkifurdalással, ami a tanárok genetikai kódjában valószínűleg születésüktől fogva benne van, hogy akkor most majd pont ebben a három napban nem tanulják meg a diákok, amit pedig létfontosságú volna, és ez fog hiányozni a vizsgákon, a persent perfect continuous alaposan begyakorlova, vagy az a szóanyag, amit ma terveztem, meg a külön projekttel is mi lesz, pedig a videót ma kell felvenni... mindig kitalál az ember dolgokat, amitől a léte fontosnak tűnik fel előtte. Persze nem fontos. Semmi sem igazán fontos, de az egyén léte pláne nem az. Az ember esetleges és pótolható egyedisége ugyan előrébb viszi a világot, de a hiánya nem akasztja meg azt.
Amúgy alattomos kis vírus ez, semmi nagy dráma, magas láz, kiütés, de van azért fejfájás, torokfájás, a garaton hátracsordogáló takony, eldugult orr, a szövetekből menekülő folyadék (pergamenarc, száraz száj, no nyálkahártya), az emésztőrendszer tanácstalan működése: minden csak egy kicsit rossz, pont, mint amikor egy zenekarban mindenki csak egy picit játszik hamisan. Mi a kurva élet van? - kérdezné a karmester a fülét fogva, a zenészek meg néznének rá, hogy hát jóvanna, csak egy kicsit csúszott le az a hang, minek ez a cirkusz. Pont így vagyok én is. Hogy tulajdonképpen akár mehettem is volna dolgozni, húztam volna a belem, de kibírtam volna valahogy. Nem mentem. Talán ez is egyfajta irgalom.
Reggel persze korán keltem, mosogattam, reggelit készítettem Borinak. Az anyáknak itthon nem jár táppénz. Most majd összeállítok egy dolgozatot a végzőseimnek, aztán visszafekszem aludni. Amit persze nem tudok soha rendesen. Annyira kellene egy ilyen alváskurzus is amúgy. Hogy valaki befizetne egy ilyen kis osztrák házikóba egy hétre, ahol van hűtő, meg egy zenelejátszó, meg meleg, meg ágy, odakint meg kurva nagy hó, és akkor nekem az volna az összes tennivalóm, hogy aludjak, meg egyek. Isten bizony, szerintem még le is fogynék a nagy örömben.
Állítólag jön a hó. Szeretnék egy kamrát, amiben van alma, meg méz. Utóbbi akciós lesz a Lidlben holnap, és valahol láttam almát olcsón, de az talán nem a pécsi Lidl volt. Be kellene vásárolni valahogy. Több akadálya is van.
Lassan itt a december (lásd a néhány éve készült képet), ideje megint olvasni és zenét hallgatni, és ideje lenne újra írni a Gittegyletre is. (Hanyag a szorgalma, Biedermann.)
A mai zenét egy olyan embertől kaptam, akit ugyan nem ismerek jól, mégis nagyon kedvelek, mert van benne valami komolyan szerethető okosság és nyitottság. Majd olvassam már el azt a Bob Dylan kötetet is egyszer.