Elveszett nap

Néhány évvel (sok-sok) ezelőtt elbeszett az életemből egy egész óra. Hatvan perc huss, nyomtalanul tűnt el. Kertvárosban laktunk még, hajnalban keltem, mert nulladik órám volt. Készülődtem, csináltam a dolgaim, elindultam háromnegyed hétkor. A felüljárón csodálkoztam is, hogy lehet, hogy alig vannak autók, aztán bemondták, hogy nyolc óra. Azóta sem tudom, hova tűnt az az egy óra.
Kicsit hasonló helyzetbe keveredtem tegnap, de azért mégis más történt. Délelőtt még tudtam, hogy szerda van, többször eszembe is jutott, hogy este rádióműsorom van. Délután aztán volt egy-két telefonhívás, ami kiragadott az időből, így aztán, amikor este hat után hazaértem, már csak a terápiás hűtőgéptisztítás volt a fejemben. Minden más program és időérzékelés törlődött. Gyakorlatilag nyom nélkül.
Aztán éjfél körül, amikor ágyba kerültem, valahogy eszembe jutott, hogy csütörtök jön. Akkor jöttem rá, hogy a szerda fele elveszett. Visszacsúszott a keddbe. Elég ijesztő tapasztalat.
Kíméletlen napok vannak mögöttem, de talán kíméletesebbek és örömtelibbek jönnek lassan. Holnap vacsoracsata a lányokkal, szombaton Kistehén koncert, hétfőn Andráshoz megyek, kedden tetováltatni. Közben minden nap álmosabb vagyok. Ma reggel még az ébresztő hangját is töröltem.
Más nincs. M.-mel arra gondoltunk, listát vezetünk Bridget szemétkedéseiről. Tegnap már két dolog fel is került rá képzeletben. Meglátjuk hogy teljesít karácsonyig.
Egyébként nincs valakinek ötlete hűtőszagtalanításra? Kaptam egy használt hűtőt, nagyon klassz, szép és nagy, csak szaga van. Pedig alaposan kimostam. Tanácstalan vagyok.