Előtél

Őrület, hogy ezek a hétfő reggelek nem tudnak elmúlni a világból.  Nem magáról a napról van szó persze, hanem magáról a jelenségről. Hétfőn reggel rossz álomból ébredni nem jó, de betegen rossz álomból ébredni majdnem a lehető legrosszabb verzió.
Nem vagyok egy minden apró vírustól ágynak eső ember, talán kevesebbet is töltök itthon pihenéssel, mint kellene, és jó tanárként pszichésen a szünetekre és a hétvégékre időzítem a megfázást, meg a hasonlókat, ma mégis komolyan elgondolkodtam, itthon maradjak-e. Nyilván nem engedhetem meg magamnak, hogy nem dolgozzak, de nagyon kellemes volt a gondolat, hogy esetleg nem megyek be ma, hanem itthon maradok, visszabújok az ágyba, és ébrenlét és álom közt ide-oda sodródva töltöm ezt a mai napot. Betegen még annál is romantikusabb elképzeléseim vannak az életről, mint egyébként.
Mindegy, délutánra csak munkám van (halogatott, mint a száz napos tojás), dolgom nincs, úgyhogy hazajövök, és alszom egyet. Leszarom a dolgozatokat, meg a porszívózást. Jó, nem szarom le, de nem fogom megcsinálni. Megvár.
Lassan itt az advent, a tesóm anyámmal üzent, hogy akkor lejön, egyedül van ugyanis, mondta anyám, hát ja. Tavaly is itt volt, jót is tett neki, két héttel az ünnepek után fel is hívott, hogy menjek a picsába, semmi kapcsolatom a valósággal, magamra vessek, hogy mindenki átver. Majd magamra vetek megint karácsony után.
Én mindenesetre elég szigorú szabályokat hozok idén az ünneppel kapcsolatban, már ami saját magamat illeti persze. Megint kötelező lesz a séta, megint kötelező lesz olvasni könyvet, és társasjátékozni is. Idén végképp nincs hely a fának, szóval fogalmam sincs, hogy is lesz ez. De majd ezt is kigondolom előre. (Sikerült lecipelni a fotelt a kuka mellé, de sajnos még mindig ott van, viszont itt egy plusz hűtő, és E. hatalmas doboza, amit majd utánaküldök, ha lesz végre pénzem. Mikor vajon? Ha holnap se jön meg a pénzem, felhívom a főszerkesztőt. Hatvan nap türelem azért nem kevés, azt hiszem.)
Más nincs. Fáj a torkom, folyik az orrom, és lassan itt a hó is. Mégiscsak tél lesz. Egyre komolyabban gondolkodom azon, hogy zenét kellene tanulni. Tudom, ahhoz nem kevés pénzre és időre lenne szükségem ...