Vándor

Egy vándor ne telepedjen le, ez jutott eszembe, és erről Aragorn, meg a Taligás. Hogy a letelepedés aztán mindig halál, nem feltétlen a vándoré, hanem a környezetéé.
Egy vándornak, ha néha meg is pihen, mennie kell. Ha nem is fizikai, szellemi értelemben biztosan. Haladni, tenni... a vándorok nyughatatlan emberek. Azon gondolkodtam, hogy talál így egy vándor társra, de az a benyomásom, mindig talál. Ki érti ezt?
A vándorlásokról, meg a nem vándorlásokról az jutott eszembe, hogy ha véletlenül sikerül vennem egy lakást, akkor azzal örökre az egyedüllétbe láncolom-e magam, vagy mindegy, mert nem ezen múlik.
Én azért alapvetően egy nyughatatlan ember vagyok, szellemi értelemben biztosan, de talán egyébként is, mármint aktív, mégis azt veszem észre, ahogy öregszem, néha jólesik a nyugalom is. Egy fáradt vándor. Vagy egy ideiglenesen fáradt vándor: hol világgá mennék, hol csak bekuckóznék egy kanapén és nézném a kertet. Lehet, hogy egy kert volna nekem a megoldás: egyszerre volna otthon és kaland.