Idő

Valami lehet az idővel, egy kis zavar, hurkok, amik visszatérnek önmagukba, ácsorgó pillanatok, máskor meg meglódulás, elszáguldanak az órák, meg a napok. Nem tudom, melyik rosszabb, melyik jobb, lehet, hogy nincs is az időnek ilyen minősége.
Olvasom Kondor krimijét, és ugyan jólesik, hogy nem a lét elviselhetetlen könnyűségén kell gondolkodni, a nyelvi ficamok zavarnak. Több olvasószerkesztőt a világnak! Tegnap este Rose jóvoltából, színházban voltam. A Kételyt néztük meg, ami egyrészt egy nagyon jó darab, másrészt meg Udvaros Dorottya elvarázsolt. Sok filmben láttam már, mindig az volt a benyomásom, hogy klassz nő, de élőben egyenesen zseniális. Vannak színészek, akiket megcsinál a film, aztán élőben csalódás látni, de a nagy színészek a filmvásznon kívül is csodálatra méltóak.
Mindeközben küzdök a hivatalokkal, hogy kiderítsem, mennyi a CSOK-ból felhasználható rész, az iskola nehézkesen működő rendszerével, a főnökeimmel, a diákjaimmal, az egészségügy útvesztőivel, dolgozom egy 56-os projekten Joe-val, meg néhány gyerekkel, készülök, egyelőre csak elméletben, a varsói útra, és próbálok nem elkésni minden nap.
Ahhoz képest, hogy nem fordítok, nem nagyon van szabadidőm. Ez is valami időprobléma.
Közben azért napsütéses vénasszonyok nyara.