Hétfő reggeli bekezdések

Azt hiszem, kevés szomorúbb dolog van egy ilyen állott, semmilyen, szürke hétfőnél. Talán két szürke hétfő... na jó, viccelek, egy hétre, hála az égnek, csak egy hétfő reggel tud jutni, ami azért jelentősen csökkenti az öngyilkosságok számát.
Tudom, a kedvetlenségnek nincs köze az időjáráshoz, meg a napszakokhoz, az ember önmagában kell keresse a motivációt, de ez néha elég nehéz. Milyen jó volna egy olyan munkahely, ahol nem kellene ezt a motivációt keresgélni hétfő reggel sem. Biztos van ilyen.
Arra gondolok, a kedvetlenség gyökere valahol az energiaközpontokban keresendő, szóval több jóga, több energia. Csak ne volnék ennyire szörnyen álmos hajnalban, amikor jógázni kellene. Mostanában majdnem mindig túl későn ébredek.
Azt hiszem, ez az első, és egyben (egy darabig) az utolsó teljes hét, amikor végleges órarenddel és terembeosztással működünk. Annak ellenére, hogy nem vagyok egy OCD, ennél azért nagyobb rendre és kiszámíthatóbb munkabeosztásra vágyom. Mindhiába.
Na mindegy, nézzük a dolog jó oldalát, most majd végre be tudom osztani a rendszeres heti, meg havi tevékenységeimet: a gyógymasszőrt, akinél olyan régen voltam, hogy nem találom a telefonszámát, ezért kénytelen voltam emailt írni neki, meg a legalább heti egy jógát, bár az idei órarenddel kapcsolatban még lövésem sincs, az is lehet, hogy egyik időpont sem jó.
Hogy azért ne legyen minden kerek, a héten hülye orvosi köröket futok, utálom az ilyesmiket, mert mire a végére jutok a dolgoknak, kezdhetem az egészet elölről. Mindezt teljesen értelmetlenül, mert egyébként kutya bajom, csak szeretik ezek a doktorok bizonyos életkor felett az embert vizsgálgatni, mindig reménykedve benne, hogy a végén csak találnak valamit, mert egyszer találnak, hogyne, és akkor azt mondhatják, hohó, ugye-ugye? Holott nem ugye, mert egy csomó ideig semmi baja az embernek, akkor csak idegesítik ezekkel a vizsgálatokkal. Nekem például a héten kardiológushoz kell mennem. Nyáron csapkodott ide-oda, de már nem. Akkor nem fértem be a rendelésbe, pedig nyilván lett volna értelme, most már teljesen feleslegesen megyek tünetmentesen.  Mindenki hülye.
Más nincs. Ma délután talán meghallgatok egy előadást a bűnüldözés és a festészet összefüggéséről, bár nem sok kedvet érzek felvonszolni magam a hegyre ennek érdekében. De az ember mégsem hülyülhet a világhoz teljesen.
Nem tudom. Az is lehet, hogy sminkelnem kellene, hogy színesebb legyen a világ hétfőn is.
Nem tudom megunni ezt a pasit.