Esőnap

Esik, szürke a reggel, rossz kedvem kellene legyen, de nincs. Egyrészt péntek van, másrészt meg mostanra értek el a neuronokig a pihenésüzenetek. Hétvégére dolgom sincs különösebb a rendrakáson, meg a szokásos házimunkán kívül, úgyhogy felhőtlen és felelőtlen semmittevést tervezek. Olyan jó érzés lenni csak, és élvezni a vanást. Valami Esterházyt kellene most olvasni, hogy érezze a világegyetem a bennem megfogalmazódó örömöt az ő szavain keresztül.
Vajon a halott írók érzik odaát, amikor az olvasók szeretettel kézbe veszik a könyveiket? Nagyon remélem. Boldog esőnapot mindannyiunknak.