Arany

Elaludtam, és mire felébredtem, ősz lett.
Az elmúlt hetek idegfeszültségének vége, a napokat mélybe rántó nehéz, vas horgony láncát péntek reggel eloldoztam, a csónak útnak indult, sodorja most már a sors abba az irányba, amit az égiek szántak neki. Ha majd megjelenik az általam fodított kötet, visszanézünk rá, meglátjuk, mire vitte. Hajózzon csendes vizeken, találjon magának biztonságos áramlatokat.
Péntek óta megérdemelt szabadságom töltöm. Szépség volt a jutalmam szombaton, béke, szeretet, öröm, feltétlen elfogadás. Szeptember utolsó napja simogató napsütéssel, vízben kotyogó csónakokkal, békés ébredéssel és  boldogsággal jutalmazta a rászorulókat. Biztosan van ilyen zsoltár valahol: Nagy volt az én szükségem, Uram, de Te megjutalmaztál.
A szombat kimenetele óta kevesebb a tökéletesség a világban, de azért nem tűnt el egészen, itt maradt valami nyugalom belőle ebben az aranyló októberi napban: valami világba morzsolt fény.
Elégedettség és béke lakik bennem, még ha odakint hamarosan el is szabadul a pokol, ha ki is szívja a világból a fényt a gonoszság. Majd ősz lesz, hideg eső veri az ablakot erőszakosan, majd lesz megint sok munka és az ostoba hideg lyukat rág a kabátomba, de nem érdekel most ez sem. Ez a hétvége a semmittevésé, az örömé, önmagamé. A világ meg várjon meg, ha akar.